Kedves Sporttársak!


Az elmúlt közel 1 évben nem született újabb bejegyzés. Tudom, sok veszteség nem érte az akvarista társadalmat. :) Annak idején a blog elindításában nagy szerepe volt annak, hogy a Rain kolléga által elindított AME Törpesügerek Szekció-s weboldal ilyen irányú támogatást is kapjon.

Sokminden megváltozott az elmúlt időszakban. Számtalan számomra fontos akvarista kolléga eltűnt a népszerű weboldalakról, cikkeik nem vagy csak nagyon ritkán jelentek meg. Nekem sem volt kedvem cikkezni.
Azonban most saját ötlettől vezérelve, újraindítom a blogot, új külsővel és reményeim szerint folyamatosan bővülő tartalommal. Bemutatom az első olyan akváriumomat, ami nekem is tetszik, amiben megtaláltam azt, amiért valaha elkezdtem akvarizálni.



Hamarosan jelentkezem...

Ha felvetődik a kérdés a lelkes akvaristában, megpróbálkozzon-e az apistogrammák tartásával, egyértelmű válaszom: IGEN! Sajnos a köztudatban még mindig él az előítélet, hogy nehezen tartható, kényes halak ők. Pedig ez koránt sincs így! Nézzük, milyen lehetőségek közül választhatunk, ha elszánnánk magunkat, mi is "apisto" tulajdonosok leszünk. Sajnos vagy szerencsére, -sokszor nem is tudom - de a kisebb üzletekben nem is igazán találkozunk apistogrammákkal a kínálatban. Így a haltartók döntő többsége valószínűleg már rendelkezik némi akvarista múlttal mire törpesügér- tartásba fogna. Mint gyakorló akvarista, rendelkezik egy társas medencével. Ilyenkor annak betelepítettségének függvénye, szolgálhat-e az akvárium az új lakók otthonául. Az apistogrammák társíthatóságával egy későbbi postban foglalkozom majd, így ezzel a perspektívával most nem foglalkoznék többet. Térjünk át inkább a kifejezetten a számukra berendezett akváriumok készítésére. Haladjunk szépen lépésről lépésre...

1. El kell döntenünk milyen egyedszámban és ivararányban szeretnénk tartani őket. Általában a párban (1H-1N) és a háremben(1H 2-4N) tartás az elfogadott, az ajánlott.
   
2. Ha ez megvan, akkor az akvárium körülbelüli mérete adódik. Jó tudni, hogy ők területet (reviert) igényelnek főleg ívási, nevelési időszakban. Általában a vízoszlop alsó-középső rétegeiben tartózkodnak, így nem szükséges számukra a magas akvárium, inkább a minél nagyobb alapterület. Egy párnak elég lehet egy 40L környéki, egy háremnek 50-80L-es medence egyedszámtól függően.
3. Megvan a megfelelő méretű akváriumunk. Milyen technikai eszközökre lesz szükség ahoz, hogy a kis törpék sokáig egészségesek legyenek, később esetleg utódokkal örvendeztessenek meg bennünket?

• Világítás: Napi 8-12 órán át kell világítanunk medencéjüket. Nem szeretik az erős fényt. Én a napfényes, 4000-6500K-es csöveket ajánlom. A magas kelvinszámú, kékes csövek nem "illenek" ezekhez a medencékhez, már a víz barnás színe miatt sem. A növényes csövek önmagukban alkalmatlanok a terészetes fényviszonyok imitálására és a színvisszaadásuk is igen rossz. A halak jó közérzetéhez nagyban hozzájárul a megfelelő világítás.
  
  
• Szűrés: Kerüljük az erős áramlást! Ezek a halak általában nyugodt vizek lakói, ennek megfelelően járjunk el a szűrés megválasztásánál is. A szűrés egy olyan komplex téma, ami nem fejtehtő ki ebben a kis bekezdésben. Kisebb akváriumoknál a dupla szivacsszűrő, nagyobbaknál a külső vödrös szűrő esőztetővel vagy a powerheadre húzott nagy szivacstömb lehet az üdvözítő megoldás.
  
  
• Dekoráció: felhasználhatunk különböző fa dekorelemeket, /pl. szőlőgyökeret, mangróvét/, kókuszhéjat /mely nem csak dekorációs elem/, és persze növényeket is. Amennyiben a beültetés mellett döntünk, fontos, hogy olyanokat válasszunk, melyek kis fényigényűek, hisz halaink is ilyenek, ráadásul a barnás víz még tovább szűri a fényt. Kerüljük a növények erős tápozását törpesügeres akváriumoknál. Aljzatnak a nagyon apró /0,5-1mm/, szinte homokszerű kavicsot ajánlanám. Amennyiben nem ültetünk növényeket, mert egyáltalán nem teszünk az akváriumba, vagy mert a faelemkre kötözzük azokat, elég az 1cm-es talajmagasság. További hasznos díszítőelemek a különböző levelek /tebang, tölgy/, az égertoboz, a platánkéreg.

Na rendezzük be azt az akváriumot és telepítsük be az élővilágot. De nem ám 1 délután! Először is keressük meg az ideális helyet annak az akváriumnak. Tegyük biztonságos bútorra, állványra. Az üveg alá tegyünk valamit, ami kiegyenlíti a bútor felületének esetleges egyenetlenségeit. Készítsük elő az üveget, kívülről fóliázzuk le szépen, ha nem homogén fal elé tesszük, vagy ha nem érvényesül előtte az akvárium. A gondosan előkészített, kimosott talajt helyezzük be majd rendezgessük el a dekorációs elemeket, töltsük fel vízzel az akváriumot. Ha ezzel megvagyunk üzemeljük be a technikát. A szűrő ekkor még biológiailag értelemszerűen nem működik. A hasznos lebontó baktériumok elszaporodásához időre van szükség. Az ammóniát/ammóniumot lebontó baktériumok gyorsan szaporodnak, 2-3 nap után már képesek lehetnek azok gyors elbontására. Nem úgy a nitritet tovább bontók, melyek kb 2-3 hetet igényelnek, hogy kialakuljon a megfelelő baktérium kolónia és a már jóval kevésbé mérgező nitráttá bontsák a még szintén nagyon mérgező nitritet. Ezt az időt lehet azzal kicsit rövidíteni, hogy kívülről bevisszük ezeket a baktériumokat nagy mennyiségben. Ez történhet egy másik már működő szűrő szivacsának akváriumvízbe nyomkodásával, vagy kapszulázott szűrőbaktériumokkal, esetleg olyan vízelőkészítővel, melyek szintén tartalmazzák ezeket. 1 hétig jár az akvárium még világítás nélkül, de már működő szűrővel, mikor betelepítjük a növényeket. Innentől további 1-2 hét eltelte után telepíthetjük be a halakat. De még ez sem ilyen egyszerű. Nem mindegy ugyanis, hogy honnan, milyen vízből vesszük őket. Az üzletekben -sajnos- általában csapvízben tartják őket, míg a tenyésztők a számukra ideális vízben. Én mindenképpen a tenyésztőtől vásárlást javasolnám.
Minden esetre az akvárium beindításától a halak betelepítésééig el kell jutnunk azokhoz a vízparaméterekhez, amelyből a halak hozzánk kerülnek. Ha a jó kemény csapvízből a számukra egyébként ideális lágyvízbe tesszük őket, bizony nem fogják hirtelen ideálisnak érezni. Csúnya látvány az ozmózisos sokkot kapott hal. Ellenkező irányú eltérés is stressz a halaknak, de korántsem ilyen veszélyes. Miután megtörtént a betelepítés, szép lassan, fokozatosan igyekezzünk a vizet az optimálishoz közelíteni. Ha így járunk el, biztosak lehetünk abban, hogy a körülményekhez képest a lehető legkevesebb stresszt okoztuk halainknak a költöztetéssel és hamarosan teljes pompájukban fognak ragyogni. Szép halakat és akváriumokat mindenkinek!