A mai bejegyzést kifejezetten a kezdőknek, illetve az apistogrammák tartásában kezdőnek számító akvaristáknak ajánlom. Több olyan témát fogok most boncolgatni, melyekben nincs egyetlen út, vagy egyetlen igazság és amelyek olykor a szakma nagyjait is megosztják. Ezért is szerepel a címben a "nálam" szó.
Mielőtt belecsapnék a közepébe, leszögezném azon álláspontomat, miszerint igénytelen hal és főként igénytelen apistogramma nincs! Nagyobb tűrőképességű, vagy jobban beakvarizált van talán, de ez közel nem egyenlő az igénytelennel. Ha megvizsgáljuk, milyen az a víz, amiben ezek a színpompás törpesügérek élnek természetes környezetükben, és megpróbáljuk ezt a rendelkezésre álló eszközökkel minél inkább megközelíteni, akkor úgy gondolom, nem teszünk rosszat velük. Cserébe ők színes "köntösükkel" és a sajátos viselkedésmintáikkal fogják ezt nekünk meghálálni.
Az első sarkalatos pont a vízcsere gyakorisága és mennyisége. Ezt is sok minden befolyásolja persze, tehát általánosságban nem lehet beszélni róla és azt mondani, hogy cserélj ennyi vagy annyi vizet. De a kezdőknek mégiscsak kéne valamiféle iránymutatás. Én azt mondom, hogy egy átlagosan telepített, jól szűrt akváriumban a heti 2 x 20-25% az ideális lehet. Én is kb. ezt alkalmazom. Tudom, ez most sokaknak irreálisan soknak tűnik, és valójában lehet ennél kevesebbel is egészséges halakat nevelni, mégis ezt ajánlom, mert ez nagyobb biztonságot ad a kezdő akvaristának. Így jobban eltűrik a halak, ha a szűrés mégsem lenne olyan jó, vagy kicsit többet etet valaki a kelleténél.
Na de hogy milyen is legyen az a cserevíz...?!
Az apistogrammák a lágy, cser- és huminsavakban gazdag, barnára színezett vizet szeretik, ebben érzik jól magukat.
Én az összes akváriumban (nincs sok liter) ugyanolyan vizet használok. Nem szaporítom a halakat, tehát kifejezetten tartóvízről beszélek, ami nálam a következő paraméterekkel bír: GH:4, KH:3, PH:6,5-7, NH3:0, NO2:0, NO3:0-10.
Nos, a csapból Magyarországon általában nem ilyen víz folyik. Ami azt jelenti, hogy nekünk kell a hálózatról nyert vizet halak tartására alkalmassá tenni. Mit jelent ez? Lágyítani és savanyítani kell.
A lágy víz többféle úton elérhető:

• Esővíz-gyűjtés. Nagy előnye, hogy ingyen van. :) Azonban további előkészítést igényel, ha biztosra akarunk menni. Sajnos a levegő igen szennyezett, főleg nagyvárosokban, így a víz minősége, méreganyagokkal való terheltsége kérdéses. Érdemes az esővizet aktív szénen átszűrni mielőtt felhasználjuk, ezzel megelőzve egy esetleges mérgezést.
  
• Ioncserélt víz használata: Lehet vásárolni áruházakban akváriumba is használható ioncserélt vizet, de otthon is elő lehet állítani ioncserélő műgyantával. A gyantát aztán lehet regenerálni, vagy egyes akvarisztikai üzletekben cserélni.
  
• RO-víz: manapság egyre többek számára elérhetővé váltak a RO-készülékek. Egy külső szűrő áráért lehetünk boldog tulajdonosai. Ez a legkényelmesebb és talán a legjobb megoldás is. Mindenkinek ajánlom, aki lágyvizes halakkal szeretne foglalkozni. Én is ezt használom.

Ph csökkentése:

• Savak használata: sósav, kénsav, foszforsav, csersav (tannin) és társai. Használatuk nagyon nagy körültekintést igényel. Kezdőknek nem ajánlom! Ha valaki mégis megpróbálkozna, sose az akváriumban közvetlenül tegye! Ebbe a kategóriába tartoznak a ph mínusz termékek is.
• Természetes savanyítás: tőzeg, égertoboz, stb.
  

Kis vízkémiai alapok, amik nélkül nem megy. Tényleg csak az alapok. A víz keménységét részben adó karbonátok pufferként viselkednek, azaz igyekeznek megakadályozni a víz ph-jának változását. A teljesen lágy, minden karbonátot nélkülöző víz azért nem jó, mert bár könnyen le tudjuk vinni a ph-t, ugyanolyan könnyen átfordulhat ellenkező irányba is. A nagyon kemény vízben meg nem tudjuk levinni a ph-t. Ezért én a fentebb is leírt GH:4, KH:3 vizet használom, melyben már a tőzeggel is el lehet érni a savas tartományt, de még rendelkezik annyi pufferrel is, hogy ne ingadozzon nagyon a ph. (Maga a tőzeg is segíti a pufferelést.) Inkább legyen magasabb a ph, de ne ingadozzon. A cserevíz előkészítéséhez én hordót használok. Miután meggyőződtem arról, hogy a vízparaméterek megfelelőek, mehet az akváriumba. Harisnyaszárba vagy szűrőanyag-tartó zsákba savanyú mohatőzeget teszek. Ezt belelógatom a beállított keménységű vízbe. Először meg kell nyomkodni, hogy a levegő kijöjjön a tőzeg "szemcséi" közül és akkor szépen alámerül. A víz "bebuggyanását" megelőzendő egy kis belső szűrő kavarja a vizet. De egy légpumpára kötött porlasztó is el tudja látni ezt a feladatot. Az égertobozt tehetjük közvetlenül az akvárium vizébe is, de akár a tőzeggel párhuzamosan is használhatjuk a cserevíz előkészítésekor. Mindkettő szépen megfesti a vizet. Ami közös még bennük, az a baktericid hatásuk.

Nem azt mondom, hogy az így elkészített víz megegyezik a biotóppal, hisz az ottani növényvilágból más savak áznak a vízbe, de jellegében talán megközelíthető így. Remélem kezdő apisto-tartóknak, majdani fanoknak, tudtam segíteni. :)